Az orvoshoz járásoktól függetlenül is mindig igyekeztem tartalmas időt biztosítani nekik. Többé kevésbé sikerült is. Mióta rájuk találtam minden nap kocsikáztunk, sok féle helyen megfordultam velük, és mégtöbb emberrel találkoztak. Rengeteg külső hatás érte őket, aminek hála hihetetlen mértékben szocializálódtak. Hogyan nyilvánul meg? Egyik kedvenc példám amikor megálltam tankolni egy benzinkúton és az ott tartózkodók el voltak halva tőlük. Miért ne mutatnám meg őket?! A hordozóból kiszállva, a lehető legkisebb jelét sem láttam a rémültségnek. Hízelegtek, játszottak, élvezték a simogatást, nem törődve az idegen behatásokkal. Nos..
Lehet, hogy az én elfogultságom miatt is gondolom így de szerintem a legtöbb bársonytalpú kisbarátunk fél a különböző zajoktól, hangoktól, újdonságoktól. Mi viszont ezzel ellentétben szeretünk hajatszárítani egymás ölében ülve. A porszívóval is sikerült megbarátkozni, és hát az a kék kis opel corsa… Mintha egy cica palota lenne, úgy vonzza őket, ami nem is csoda hiszen a mindennapjaink részévé vált. Imádnak utazni. Amég aprókerekűek voltak, és éppen úton voltunk valahova szinte mindig végig játszották az utat, vagy éppen egymás fejébe szinte már belebújva, dorombolva szuszogtak nagyokat. Természetesen az esti suliban is nagy sláger volt amikor a terem egyik végéből a másikba szaladgáltak. Hol egy panel lakásban, hol egy kertesházban, hol az iskolában.. Mindenki imádta őket.
Mert mi utazni is lusták vagyunk..
Viszont még számomra is meglepő volt amikor úgy döntöttünk, befogadunk egy utcáról mentett kis gubancos pulit. Életük legelső találkozásuk volt A kutyával aki egyébként a Bodza nevet kapta. Nos, az első néhány percben 1-2 méterről nézték, hogy miféle szerzet ez?! De aztán ahogy a meglepődöttség elmúlt, már körbe is szagolgatták egymást, mint a régi jó ismerősök.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: